Légy benne a Sötétségben
Az Anya Útja műhely során használt AnyaTermészet kártyacsomag kidolgozásában nagy szerepet kapott egy 20. század eleji antropolgóus, Joseph Campbell munkája, a Hős Útja modellje. “Az Ezerarcú Hős” c. művében Campbell értelmezi és összefoglalja az emberiség kultúrtörténetének mítoszainak, népmeséinek, és Jung pszichoterápiás üléseinek beszámolóiban összefoglalt álmokat. Mindezek kirajzolják a felnőtt személyiség érésének, kitejesedésének útját, melyet Jung individuációnak hívott.
A hős, aki elindult misztikus útján, elérkezik a Nagy Nehézség időszakába. A nehézségek, kihívások olyan nelsöprőek, hogy a hős látszólag meg sem tud birkózni velük. A kihívások útján a népmesék hőse elnyeletik az ismeretlenben, és úgy tűnik, meg kell halnia. Egy átjáróba kerül, amely látszólag megsemmisíti őt. A hős eltűnik, hogy átalakulásának eme szimbolikus méhében majd ezerszeres erővel újjászülessen. Jónást elnyeli a cethal, a népmesék királylánya eltűnik az erdő sűrűjében amikor édesapja, a király előzi őt, mert “csak” úgy szereti őt, mint az emberek a sót. A keresztény kultúrkörben a hívő minden vasárnap eltűnik, “elnyeletik” a templomban, melyben, mint az anyaméhben, gyónása után újjászületik. A középkori templomok sarkában a vízköpő szörnyek őrzik ezt az átalakulást, a hívőt pedig emlékezteti a szentély arra, mi ő valójában: por és hamu. Földi, halandó énünknek meg kell halnia, hogy megszülessen magasabb rendű énünk.
Az anyaság első évének “elnyeletése” a pelenkák között azt az érzetet keltheti, hogy megszűntünk annak a nőnek lenni, akinek egykor ismerek minket és akinek mi magunk ismertük magunkat. Az alvásmegvonás, napi 24 óra helytállás, nappal és éjjel egybeolvadása olyan kihívás elé álíltják az új anyát, amit hétköznapi tudatállapotban nem lehet végigcsinálni. Átállunk egy másfajta működésre, “elnyeletünk” az anyai létben, és majd hosszú utunk végén egy új emberként születünk meg.
Hasonló zajlik le most mindannyiunkkal. Ami akár egy éve szürreális rémálomnak tűnhetett, most valóság. Országok egészségügyi rendszerei omlanak össze, százekrek kerülnek karanténba, korlátozódik a nemzetközi mobilitás, bezárnak az iskolák, kijárási tilalom van, stb… Mintha kollektívan, együtt kellene most átmennünk egy érési folyamaton. Bizonyos szempontból együtt ülünk most a bálna gyomrában elnyeletve, és nem tudjuk, mikor és hogyan jövünk ki újra a felszínre. Vajon milyen lesz az emberiség, amikor kikerül a cethal gyomrából? Vajon mire kell emlékeznünk ezalatt a hosszú éjszaka alatt, otthonainkban, elzártságunkban?
